- Háp, háp, háááápppp! - adja ki ezt a felettév idegesítő hangot telefonom. Igazán izgalmas hajnali 5-kor arra kelni, hogy egy kacsa hápog. Ilyenkor jönne anyu azzal, hogy minek kelek 5-kor? Először is. Miért ne? Másodszor, én nem tudok frissen és egyből, erővel teli kipattanni az ágyból; nekem kell egy kis idő, amíg, úgymond teljesen felébredek. Ez az idő megfelel kb. másfél órának...
Ilyenkor már kezd világosodni, tehát a felébredésemet a nap is segíti - > előszeretettel süt bele a szemembe, ami a sötétséget szokta meg.
Magam alá gyűröm a párnát és agyalok. Szeptember 1... Most örülnöm kéne, hogy végzős lettem, igaz? Örülök én, de egy kérdés szombat óta foglalkoztat : Miért kell szeptember 1-nek péntekre esnie?
Ez egy dologból még jó is, hogy 1 nap lesz a hétből, amikor suliba kell menni, másrészt pedig ezt a napot igazán megadhatták volna még a nyári szünetnek. Viszont ha belegondolunk, nem is rossz, mert első nap így is, úgy is csak 4 ofői van, tehát laza lesz...Bár a mi ofőnk...Arról lehetne több napon keresztül mesélni, lényeg, hogy idegbeteg.
Természetesen a fiúk nem veszik komolyan, a lányok meg nem szeretik, mert üvöltözik a tizenéves fiainkkal, akik le tudnák vezetni az energiájukat máson, csak úgy gondolják, hogy milyen 'fasza', ha a tanárok agyára mennek. Igen, valóban. Az egész suliban 1 ember van, aki talán kordában tudja tartani őket. ( Vagy még esetleg a matek-fizika tanárnő, ha dolgozatot akar íratni... ) Ő a töri-irodalom-nyelvtan tanárnő, aki csak úgy megsúgom a nagy kedvencem. Velem ellentétben a legtöbben utálják. Meghallják, hogy valaki az suttogja, hogy "Heltai", és már feláll a szőr a hátukon ( vagy a nem létező szőr, kinek hogy tetszik ). Viszont a tesitanártól az összes lány el van ájulva, mert állítólagosan olyan jól néz ki. Lehet, hogy nem ugyan azt az embert látjuk, mert szerintem kancsal, olyan az arca, mint egy mosómedvének, a lábairól pedig egy sárgarépa jut az eszembe. Az én szemszögemből, egyel talán nem vonzó, de ha ők úgy gondolják, hogy össze akarják kötni az életüket egy kb. 25 éves és foglalt ( van barátnője ) pasival, akkor hajrá. Valószínűleg nem találnak a suliban más TANULÓt, aki megfelelne nekik, amit mondjuk...meg is értek.
A gondolkodásomat anyu zavarta meg, aki köntösben ballagott le az emeletről, le a konyhába. Amikor elhaladt a szobám előtt, benézett és mosolyogva mondott egy jó reggelt-et, és tovább ment. Megnéztem az időt. 6:13. Ez késő van anyunak.
Ő általában három negyed 6 és 6 között szokott lemenni. Tegnap szabadságon volt velem, mondva segít majd előkészülni a sulira, amire egy, nincs szükségem, kettő, végül is nem segített, hanem a ház körül ténykedett, ami engem abszolút nem bántott.
6:25-kor ismét elkezdett hápogni a kacsa, ami azt jelentette, hogy ideje kikelni az ágyból. A kis házi kacsám hozzátartozik a minden napjaimhoz, és nem csak azért, mert ő kelt, hanem mert ő is a csengőhangom.
Kivánszorogtam az ágyból, be a fürdőbe, ahol a fogmosás után, imént visszatértem a szobámba beágyazni, és felöltözni.
A felöltözésnél nem kell sokat gondolkodnom, mert ünneplőbe kell menni az évnyitó miatt, amit általában az első óra 15 percében lerendeznek.
- Betti! Kikeltél már az ágyból? - kiabált fel anyu.
- Igen! - válaszoltam miközben gomboltam be az ingem.
- Okés! Sonkás szendvics jó lesz?
- Tessék? - figyelt fel apu a sonkás szendvics szóra.
- Jó lesz! - mondtam, és lementem, hogy ne ordibálva kelljen kommunikálnunk. Felletév zavaró volt. Erre lejött apu is, hogy éhes.
- Tessék. - nyomta anyu bele a kezembe a kajámat, és a teámat, egy ezressel. Amit soha nem kérek, de azt mondta, hogy legyen mindig nálam, meg amúgy is. Büfézni meg ilyenek.
- Elfogyott a majonéz... - sopánkodott apu félig benne a hűtőben.
- Mert most raktam bele az összeset Betti szendvicsébe. - mondta anyu, mire fintorogva ránéztem a kezemben lévő előbb említett tárgyra.
- Nem is szeretem a majonézt! - szögeztem mondatom anyunak.
- Akkor ezt ide is adhatod! - vette ki a kezemből apu.
- Mindig is szeretted. - jött ezzel anyu.
- Soha nem szerettem. - tettem karba a kezem. - De mindegy, anyu a szándék a fontos, viszont, akkor most én rakok el magamnak kaját.
- Rendben. - értett egyet anyu és elment felöltözni.
Ugyan azt a szendvicset csináltam meg, csak majonéz nélkül. Lehoztam a táskámat, és bementem a fürdőbe, hogy az utolsó simítást is elvégezzem magamon. Befújtam magam egy kis parfümmel, és raktam magamra szempillaspirált, és némi alapozót.
Felvettem a szürke tornacipőmet, magamra kaptam a táskám.
- Már mész is? - kérdezte apu.
- Aham. Mindig ekkor szoktam. - ránéztem az órámra. 7:12.
- Okés, akkor puszi.
- Szia apu.
- Szia kicsim! - köszönt anyu is, de ő viszont puszit is követelt, úgyhogy felmásztam a lépcsőn és megkerestem anyut, aki először is jól lecseszett, hogy mocskos ( ezt kikérem magamnak ) cipővel járkálok a lakásban, másodszor jól összepuszilt és még egyszer elmondta, hogy nem hiszi el, hogy már végzős lánya van, aztán elindulhattam.
Kellemes őszi volt az időjárás. Mára 25° körüli hőmérsékletet mondtak. Én már most többet érzek, mondjuk a fekete farmer közrejátszik. Tőlünk a Corvin ( a sulim ), kb. 7 percre van, tehát nem igazán kell sietnem.
Ráérősen, - és megtelve azzal az érzéssel, hogy mi vagyunk a legidősebbek - ballagtam be a suliba, egyenesen az osztályterem felé. eléggé meglepődtem, amikor nyitva volt a 'faház' ( mi már csak így hívjuk, mert kívülről olyan, mintha faház lenne, és itt csak a rajz, ami az osztálytermünk, az egyik magyar, és az elsőn a 2 technika terem van), ajtaja, mert azt általában nem szokták kinyitni fél előtt, még télen sem. Ilyenkor (télen ), csak akkor nyitják ki, amikor megbizonyosodtak róla, hogy a gyerekek teljes mértékben hibernálódtak.
Bementem, és csak a szokásosak voltak itt 'korán' 7:20-kor : Kriszti, Ricsi, Katon és Koppány.
- Hála az égnek, én ezekkel már nem bírom! - jött oda hozzám Kriszti.
- Én is szia. - mosolyogtam. - Még csak fél órája vagy velük.
- Igen, de már most elég belőlük.
- Már most?
- Már most. Erre az évre eleget hallgattam. - fújtatott, mire elnevettem magam. Leraktam a cuccom a második padba, és Krisztivel beszélgettem. Pontosabban ő mesélt a nyaráról, én pedig hallgattam.
Amikor már egy kicsit túl sokat hallottam azt a szót, hogy 'buli', és úgy éreztem több ilyen szót nem bír befogadni az agyam, akkor úgy döntöttem felhívom az én drágalátos barátnőmet, hogy épp hol van.
- Sziiaa, merre vagy? - kérdeztem.
- Most tartok a suli felé. Miért?
- Mert ömm, nem akarom, hogy elkéss. Szóval siess.- blöfföltem, amikor Kriszti idejött mellém.
- Ohhh. Okés. 5 perc és ott vagyok. - mondta és letettük.
Fanni a legjobb barátnőm, tehát valószínűnek tartom, hogy érti, miért kell sietnie, ami nem az, hogy elkésik. Nem szokott, csak hogy is mondjam...Túl ráérősen jön.
Végül is, mindenki beesett 7:55 és 8:00 között, amitől az ofő ismételten tépte a haját, aztán egészkor az iskola összes tanulója kiment az udvarra, ahol az évnyitó zajlott.
- Fanni, hagyjál már! - mondtam a rám támaszkodó nagyon kedves barátnőmnek, és egy kicsit hátralöktem. Na, arra nem számítottam, hogy ő visszadől rám, tehát engem is előrenyomott; így estünk el 3-an. Fanni rám, én pedig az előttem álló Cintire, aki felpattant és elkezdte nekünk sipákolni, hogy lett egy homokszemcse a vadonat új fehér ingjén és akkor most habla habla hablaaa. Ezt mind akkor, amikor az egyik 10-es szavalt. Szegény egy kicsit zavarba jött, és nem tudta hol tart, erre az osztályunkban a fiúk jól kiröhögték ( meg minket is, de ez már egy más dolog... ). Igen a 12.B ismét alakított. Az ofőnk a fejét fogva rohant ide hozzánk, azt mondogatva, hogy "Mi az istent csináltok már megint??". Ez az utolsó évnyitónk ebben a suliban, és még ezt se tudjuk normálisan végigállni. Miután a 10.-es szakadozva elmondta, azután
jött az igazgató, hogy elmondja a szokásosat: " Ezennel a 2014-2015-ös tanévet hivatalosan is megnyitom!". Mindenki elmormolt magában, egy "Jaj, de örülünk neki..."-t, aztán visszamentünk az osztálytermeinkbe.
Az ofő egy kicsit késett, mert a tanáriból valamilyen lapokat kellett felhoznia, amik 'rejtélyesen' eltűntek. Elővettem a könyvem, amit szombaton kezdtem el, de már a vége fele járok, és ki is néztem magamnak egy másikat, ezért ezt most minél előbb be akarom fejezni.
Persze, az előttem ülő egyből hátrafordult, ahogy előszedtem, felemelte egyszer a szemöldökét, villantott egy Hollywood-i mosolyt, majd karba tett kezét ráhelyezte az asztalomra.
- Milyen volt a nyarad? - kérdezte és rácsukta a könyvet az ujjamra.
- Au. - mondtam és 2 másodpercig bámultam a picit piroskás helyet, aztán elmosolyodtam, és a szemébe néztem.
- Unalmas. - válaszoltam a legjellemzőbb szót, ami eszembe jutott, és ő is fel tudta fogni. Majd beraktam a könyvet a táskámba.
- Miért nem hívtál fel, amikor unatkoztál?
- Kellett volna? - emeltem meg a szemöldököm. Ezen meglepődtem.
- Mert akkor átmentem volna boldogítani téged. - vigyorgott.
- Boldogítasz te engem eleget a suliban. - morogtam, mire elnevette magát.
Bettinaaaaa! Tessék sietniii! <3
VálaszTörlés